A minap éjjel nehezen tudtam elaludni. Forgolódtam, szenvedtem szokás szerint :D

Elkezdtem gondolkodni az élet dolgain, miközben a barátomtól kapott Minnie&Miki egeres párnát szorongattam.  Hirtelen megéreztem az illatát, átéreztem az ölelését. Hihetetlenül jó volt, és nagyon-nagyon rég éreztem magam így. Bár így sem tudtam elaludni, mégis sokkal jobban éreztem magam. 

Rájöttem, hogy nagyon régen adtam hálát a mindennapi történésekért, a családomért, barátomért, néhány barátnőmért, egészségemért. Ugyan minden éjjel imádkozom, ha el nem alszok azonnal, de a hálát mostanában önző módon elfgelejtettem. 

Igencsak bűntudatom volt, mikor erre rájöttem. Azonnal eszembe jutott Rhonda Bryne A varázslat c. könyve. Gondolkodni kezdtem, hogy mi az, amiért hálát tudnék adni, és agyalni kezdtem, mi is volt a könyvbe írva.
Hálát tudok adni a szép napsütésért, a szemerkélő esőért, a zöld fákért, szép virágokért, gyönyörű szivárványokért, és még rengeteg ilyen dologért. Tulajdonképpen minél több dologért adsz hálát, még annál is több fog eszedbe jutni.

Én éjjel hálát adtam azért, hogy láthatok, hallhatok, érezhetek, mozoghatok, beszélhetek. Ezek olyan alap dolgok, amik mellett az ember elsiklik minden áldott nap, és csak a sikertelenségek miatt bosszankodik. Édesanyám szokása ez, sok felhő van a feje fölött, és így neki valóban nehéz a dolgok napos oldalát látni. Még kicsi koromban anyutól kaptam egy mesekönyvet. Az élet játéka volt a címe. A kislánynak meghalt anyukája, apukája,  Pollyanna( a kislány) mégis boldog tudott lenni. mert apukája megtanította őt egy játékra. 

Nagyon szegények voltak, és segélyként a kislánynak egy babát kértek, de félreértés történt, és baba helyett mankót kapott. Nem is kell mondani, sírt miatta. Akkor apukája megtanította játszani. Hogy mégis mi jó van abban,hogy ő baba helyett mankót kapott? Az, hogy nem kell használnia. Hogy tud járni saját magától is. 

Ezt tanácsolom nektek is. Baromi nehéz tud lenni, főleg mikor minden összejön a fejünk felett, de meg kell próbálni. Miért? Mert megéri. Mert nincs vesztenivalód. 

Hogyan csináld?

Minden nap lefekvés előtt, vagy másnap reggel összegezd magadban a történteket. Mi volt jó? Mi volt rossz? A rosszal szembe kell nézni, tanácsos ezt először megtenni, ne rontson a kedvünkön. Ki kell találni, hogy mit lehet tenni ellene, vagy ezek utána miatta. Ha ez kész, gondoljunk a jó dolgokra.
"De semmi jó nem történt ma velem!" 
Tényleg? Tán nem látsz, nem hallasz, néma vagy, és béna?  Mindez egyszerre? Akkor nem tudok mit mondani. De ha ezekből mindössze egy nem igaz, azért is hálát tudsz adni. 
A hülye falszomszéd egész nap bömböltette a zenét? Megértem, de mi a jó ebben? hogy hallhatod legalább. Ez töltsön el örömmel, és hálával. Hogy ha ennek vége, a madarak csiripelését, vagy a kedvenc klasszikusodat is hallgathatod. Ugyanez vonatkozik minden másra. 

Te is rá fogsz jönni, hogy minél több hálát adsz, annál boldogabb leszel. 

Mindenkinek nagyon ajálnom ezt a két könyvet. Nem egetrengető az összegük, és más világnézeted lesz utánuk. 

és ennek a folytatása: (ezt még nem olvastam, bevallom)